A következő?

Egy új regénybe kezdtem. Igazából annyira új, mint egy átfestett veterán autó, mert már vagy öt éve motoszkál bennem a története, és most csak megfogtam, hogy gyere akkor te.
A címe még bizonytalan, de azt máris érzem, hogy kőkeményen feladta a leckét, mert szó lesz benne a következő komoly dolgokról:

• Miért közösítenek ki valakit, más meg miért lesz menő?
• Hogyan építsd fel újra a világot - a rajzlapon és a fejedben?
• Mit tesznek az anyák, ha a gyereküktől elfogja őket a félelem?
• Mi ellen lázadj ma, amikor alig van mi ellen lázadni?
• Mitől felnőtt a felnőtt?
• Hogyan tudod újra kommunikációra  bírni széteső családod? Akarod-e egyáltalán?
• Milyen egy olyan társadalomban élni, ami kizárta a csoda lehetőségét? Isten is megoldás lehet, és a még megmagyarázhatatlan dolgok megismerése is?
• Hogyan vadászhatsz emberekre Budapesten?

Ezen kívül lesz  egy sajátos világlátás is a regényben - a főhősömé, akit olyasminek tervezek, mint egy cinizmussal nyakon öntött kamasz, punk Amélie-t, meg szó lesz arról, hogy a világ milyen szép is tud lenni, még a rohadt uborka is.

Jó sok dolog. Tanulom magam, meg tanulom újra az írást is. Ha mindent bele tudok tenni, (már pedig bele kell, mert ezek a kérdések irányítják a hőseim sorsát), akkor olyasvalami fog történni, ami csak nagyon ritkán: büszke leszek magamra.