2014. július 26., szombat

Szavakkal és színekkel

Előbb kezdtem komolyan foglalkozni a festéssel, mint az írással. Mind a kettőt csináltam persze, de a színeket előbb kezdtem el tanulni, úgy, mint valamit, amiből vizsgázik az ember: teljes erőbedobás, sercegő agy, heuréka-élmények.
Még most is tanulom, az ilyesmi sosem áll meg. Vagy ha mégis, akkor az ember akár abba is hagyhatja a festést, örökre.
Valaki egyszer megkérdezte, hogy a festői látás az olyan-e, mint a Predator egyik speckó látásmódja, és kb. majdnem eltalálta. Mert ha épp arra akarok figyelni, meglátom a színeket egy hófehér falon, egy pocsolya vizuális gyönyörré válik, és egy aszfaltra vetett árnyékban megjelenik a szivárvány.

2014. július 20., vasárnap

Amit magammal vittem



 Sok dolgot magammal vittem, persze, erre a bizonyos allegorikus útra, aminek a kezdete az, hogy szeretnék megtanulni írni, vége pedig nincs.


Itt található a teljes olvasmánylistám, amennyire vissza tudtam fejteni. De van pár könyv, ami kiemelkedik közülük. Van pár, ami olyan, mint az áram. Üt, ráz, világít, és mit is kezdenék nélküle. Íme, ők taníították nekem eddig a legtöbbet: