2012. február 5., vasárnap

Észosztás

A sok pozitív visszajelzés után, amit Haidey pályázatán kaptam, úgy érzem, itt az ideje, hogy én is osszam egy kicsit az észt. Az is erre indított, amit a bloggeren tapasztaltam, sok ember blogját böngészve, írásaikba belenézve. Arra jutottam, hogy kevés a jó történet, és még inkább kevés az olyan blogger, aki meggyőzően, jó stílusban ír.
Nem hiszem, hogy az én blogregényem és stílusom világrengetően szuper lenne, de még a túlfejlett önkritikámmal is el kell ismernem, hogy tudnék néhány tanácsot adni a nálam kiforratlanabbaknak.

Tervezek egy bejegyzést a történet-klisékről és ezek csapdáiról, de most álljon itt az, amit az önfejlesztésről megtapasztaltam. Mi kell ahhoz, hogy jobb legyél?

Tehetség? Én is ezt hittem az elején, de rájöttem, hogy ez csak egy nagyon keskeny tortaszelet az egészből. A gyakorlat sokkal fontosabb, meg az, hogy „írós” fejjel gondolkozz. Lehet, hogy ez utóbbi már a tehetség része, de ha magától nem is áll rá az agyad, lehet fejleszteni, ellentétben a veleszületett, túlmisztifikált tehetséggel, amit én nem is tartok valami nagyra, mert önmagában még senkit sem tett íróvá.

Olvasás? Ez viszont kikerülhetetlen. A tanácsom: Ne csak regényt, hanem mindent. Újságcikket is. Drámát is. A drámát különösen ajánlom, én ezt tartom a legnehezebb műfajnak (talán csak a jó vicc nehezebb), és olvasása remekül fejleszti a párbeszéd-író készséget. Hiába kötelezted el magad a történelmi romantikus regénynek, például, mindenképp kóstolj bele más műfajokba is. Legyél képben, ki milyen eszközökkel él! És akár sci-fihez is meríthetsz egy nagyszerű ötletet egy romantikus novellából, sosem lehet tudni.
Az sem mindegy, hogy hogyan olvasol. És ez a lényeg. Ha tudatosan, kritikus szemlélettel állsz a könyvekhez, sokkal többet tanulhatsz el az írók mesterfogásaiból. Én mindig úgy állok egy könyvhöz, mielőtt elkezdem olvasni, hogy tanulni akarok belőle. És ha épp elámulok, megkérdezem magamtól: mitől is? Mert eddig csak sejtette a dolgokat az író? Ha nagyon együtt érzek a főhőssel, akkor is megpróbálok tudatosan is rájönni, hogy miért? Mert ugyan még egy pozitív jelzőt sem ejtett el róla az írója, de most a tetteiből kiderült, hogy mégis van szíve? Stb. Tehát az a lényeg, hogy ha bármikor érzem, hogy az olvasottak különösen erősen hatnak az érzelmeimre, magamba nézek, hogy pontosan miért. Ez eleinte nehéz lehet, de ha hozzászoksz, semmit sem von le a könyvek élvezeti értékéből, sőt!

Gyakorlat? Igen. Méghozzá sok. Akár írd meg a fura kinézetű nőt, akit a vonaton láttál. Bármit. És ami még kell, a régebbi írásaid kíméletlen felülvizsgálata. Merj rombolni, a Backspace nem harap. A digitális dokumentumokból amúgy is annyi változatot készíthetsz, amennyit akarsz...

Figyelem? Ez alatt én azt a készenlétet értem, amivel a világot nézem – mit lehet ebből megírni? Bármire is figyelsz, írós szemmel figyeld. Mitől olyan egyedi XY beszédmódja? Mitől olyan ez a tanár, mint önmaga karikatúrája? Milyen jelzőkkel írnád le a legjobb barátodat? A jólelkű, megértő, őszinte kivételével, mert ezek alapok, klisék, és nélkülük még kihívás is van a dologban. Ha hallasz egy sztorit, tedd el, és később dolgozd át a múzsa műhelyében – ahol akármi lehet belőle! Ne csak az íróasztalod mellett legyél író, hanem a nap 24 órájában – készenlétben, minden eseményre a tökéletes kifejezéseket keresve.
Még egy adalék: Nem akarom a kiskorú kollégákat rosszra biztatni, de a kocsmában teremnek a legjobb történetek. :)
.
Fantázia? A kreativitást nem lehet erőltetni, ez tény. De fejleszthető az is. Ezt a területet a legjobb szórakozás fejleszteni: csak el kell agyalni mindenféle hülyeségen. Például hogy kerül egy történetbe a hajléktalan bácsi meg az UV-zöld flamingózsír. Vagy hogy Dr. Wetterspring Hugó, diplomás mágus miért csak a vécén bír varázsolni? A lényeg: nézd a dolgokat másképpen. Jó vicc. És gyakran tanulságos.

Egyedi hang? No para, kifejlődik az magától. Én azt hiszem, kezdem megtalálni az enyémet. Anno mindig volt egy példaképem, először úgy akartam írni, mint XY, aztán mint Z. Persze egyik sem jött össze teljesen, de sokat tanultam belőle, hogy tudatosan alkalmaztam a „mestereim” módszereit. Aki tudatosan tudja befolyásolni a saját stílusának alakulását, hát, az előtt le a kalappal. Én még mindig úgy érzem, hogy a stílus maga az ember, és ha úgy érzem, megtaláltam a tökéletes kifejezést, akkor valójában csak a hozzám leginkább illőt találtam meg. Tanácsom: kerüld a kliséket! (ezekről külön is írok majd)

6 megjegyzés:

  1. Szia, megtaláltalak:)) A bejegyzésed tanulságos volt, mert nekem pont a párbeszédekkel van a bajom. Kezdő vagyok, és nagyon elkelne egy-két tanács. Néha azt érzem, hogy megvan a történet a fejemben, de nem tudom visszadni azt, amit szeretnék. Remélem, sok hasznos tanácsot olvashatok még tőled.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha segíthetek. Nézz be később is, tervezek még ilyen észosztós bejegyzést.
      Régebben én is mindig azzal küszködtem, hogy hogy fejezzem ki a rengeteg mindent, ami a fejemben van. Elmúlik. :)

      Törlés
  2. Ne csak az íróasztalod mellett legyél író, hanem a nap 24 órájában... ez tetszik a legjobban. Az olvasás mellett ezzel értek a leginkább együtt, de egyébként mindennel, amit írtál.
    A kocsma pedig igen jó hely, rengeteget lehet ott tanulni, én ott figyeltem meg emberek százait, és ezek a legértékesebb tapasztalataim közé tartoznak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök. :) Ugye? Kocsmai sztorik forevör. A régi korszakok írói sem véletlenül kocsmáztak annyit...

      Törlés
  3. Nem lehet nem egyetérteni... :-) kár,hogy most csak beugrálni van időm, és nem tudtam nekiállni a regényednek... :-(
    A klisékre mindenképpen jövök :-)

    Erika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök! Semmi gond, itt lesz az egy darabig... :)
      És máris jönnek a klisék, mert most lettem kész!

      Törlés