Kedves nagyérdemű publikum, és mindenki, aki még ránéz erre a blogra!
Nem tűntem el, ahogy a blog sem, de be kell jelentenem, hogy mostanában sajnos nincs időm rá. Meg úgy általában az írásra sem.
Mentségemre azt tudom felhozni, hogy a kereskedelemben dolgozom (olykor két helyen is), ami így karácsony előtt felér egy elmegyógyintézeti ápoló munkájával. Ha tizenöt non-stop rohanással eltöltött óra után hazaérek, nem történetetek vannak a fejemben, csak reszelt krumpli. És két ismerősöm regényét is kellene bétáznom...
Külön elnézést kérek a stégesektől.
Remélem, mihamarabb vége ennek az állapotnak. Addig legszívesebben ketté szakadnék, és egyik felem egy toronyban írna szünös-szüntelen.
