Kiforrott háttérvilág történetet keres

Általában így van ez velem meg a múzsámmal: kezdetben vala a világ. Néha már röhejes: elmegyek egyet sétálni, és bumm! háttérvilág. Az első pár órában persze mindig egy szuperül egyedi, lenyűgöző univerzumnak tűnik, lehetőségek kincsestárával, olyan színekkel, amilyeneket még soha senki nem villantott a zsánerirodalomban... aztán persze szép lassan leereszkedem a földre, és rájövök, hogy ezzel egy saját ötletet kevertem újra, azzal meg egy az egyben lemásoltam ezt meg azt a filmet/animét/bármit, csak mágia helyett kvantumvírus van, és több a borongás meg a gyártelep.

Tízből egy ilyen semmiből kialakuló világkezdeményből lesz tényleg használható világ, és akkor is többnyire évekig hever az agyam egyik fiókjában, mire kidolgozok rá egy novellát, vagy rájövök, hogy kompatibilis egy háttérvilágot még nélkülöző konfliktussal.

És vannak a makacs világok, amik nem érik be novellával, regényt követelnek.

Valószínűleg ezt a módszert is éppolyan nehéz követni, mint a fordítottját (sztorihoz a háttérvilágot? Nekem ez egzotikusabb érzés, mint fugut enni egy apró szigeten).

Nincs rá receptem (Ó, ha lenne! Á, nem, ha volna receptem rá, valószínűleg futószalagon menne az egész, és a múzsám még eskü alatt is letagadna.).

De van pár jó kérdésem:

Részletek a készülő regényből

A munkacíme Jaywil maradt, de kisregényből könyvnyi terjedelmű történetté akarom hizlalni, és közben úgy átírom, hogy ha nem én lennék a szerző, talán rá sem ismernék.
Lesz benne világvége-várás, amnézia és pár egyéb klisé, meg egy E/1-es (olykor) mindentudó főhős. Ami elég ijesztően hangzik, de már kezdem megszokni, hogy ha fejszét veszek a kezembe, csak a nagy fákat veszem észre.

Íme a részletek innen-onnan:

Fogadalmak helyett

Fogadalmak helyett csak írói tervek vannak (és egyéb művészi célkitűzések, mint például a festményeimmel meghódítani Budapest azon kocsmáit, amelyeket eddig még nem sikerült bevennem), és jól van ez így. Nem csak rajtam múlik, mi jön össze és mi nem - lehet, hogy egész mást fogok megírni, mint amit elterveztem, de mégis elégedett leszek.

Tervezem és el is kezdtem egy félbehagyott kisregényem regényesítését és befejezését - immár megvan hozzá a megoldás is - ami elég érdekes feladat, és megint olyasmi, mint a Húsdaráló tér novellákból összevarrása volt anno, lehet, hogy főbenjáró dramaturgiai bűn, és nem működik. Majd meglátjuk. Az egyelőre működik, hogy a kisregény változatban laza és egyéni stílusban narráló főhős hosszabb terjedelemben is tartsa a nyelvi szintet. A munkacím marad: Jaywil.

Vár rám egy klasszikus, varázslós fantasy, amihez furcsa módon a történet előbb lett meg, mint a világ, de valahogy azzal, hogy befejeztem a történet vázlatát, kicsit el is ment a kedvem a kifejtéstől, emellett nem érzem elég egyedinek és kidolgozottnak, és egyáltalán, középkori varázslós fantasy manapság? A munkacíme Meszfir és Milunti, és fogalmam sincs, fogok-e dolgozni rajta idén.
Leginkább az áll szegényre, amit a Junkies énekel egyik számában: "Jó vagyok, de nem használható".

Szeretnék egy Óz-parafrázist is, gyanús, hogy regény méretben. Kellően fura és elborult világot találtam ki hozzá, amiben sci-fi és fantasy elemek keverednek, ami állítólag szintén főbenjáró bűn, és nem érzem magamat annyira erősnek és ügyesnek, hogy pont én törjem szét ezt a törvényt és bontsak formát... majd ráfogom, hogy mese, és kész, abba belefér minden.

És ó igen, ki tudja, hogy idén-e, de valamikor majd szeretnék még egy regényt a Húsdaráló teres világra. Ez Budapesten fog játszódni, és valószínűleg nem a '90-es években, hanem napjainkban, de a sztorit nagyon keresgélem még. Minden nagyon képlékeny ezzel a projekttel kapcsolatban, de van pár dolog, amit nagyon szeretnék belerakni. Lehet, hogy majd pont az nem lesz benne, de akkor is örülni fogok, ha egyszer összejön. Ezt semmiképp nem akarom elsietni, ebben a világban imádok dagonyázni, kutatok hozzá, gyűjtöm a hangulatokat, ötleteket... ez egy ilyen lassú cucc lesz, idén még biztos nem fogja kinöveszteni a végtagjait.

Talán kezdek valamit a tavaly félbehagyott ifjúsági regénnyel, ami túl sokat akart, de máig sem tudom pontosan, hogy mit. Talán kiszedem belőle a főhőst meg az alapproblémáit, és más környezetbe helyezem. Talán csak kivágom belőle a fantasy elemet, vagy esetleg... Nagy műtét lesz, az tuti, és ha nem kell totál újraírnom, akkor sokat fogom kozmetikázni, hogy szebb legyen Frankenstein szörnyénél. Van neki jó sok fura munkacíme: Nemalvós, Blinda/Vakegyenes, Vigilium... Bla bla.

Ami viszont biztos lesz, az a gyakorlás és tanulás. Valakitől egy írásra ösztönző füzetet kaptam ajándékba. Az év minden napjára egy üres oldal, és egy-egy remekbe szabott első mondat...