Mikor lesz kész?
Hej, ha azt tudnám... Remélem, 2012 nyarára mindent be tudok fejezni, de úgy vagyok vele, hogy nekem még a legjobb sem jó, ezért állandóan újabb hibákat fedezek fel benne. Meg aztán a munka és a magánélet is közbe szokott szólni az ilyen terveknél.
Ez pararomantikus regény?
Isten őrizz! Nem csatlakozok a dunarekesztőkhöz. Van benne párkapcsolat, meg bimbózó érzelmek, stb, de nem ez a lényeg. Ja és urban fantasy nem egyenlő misztikus romantikus, plíz.
Honnan jött egy ilyen világ ötlete?
Mivel városmániás vagyok, mindenképpen nagyvárosi környezetbe szerettem volna helyezni a cselekményt. Az urban fantasy műfajt is nagyon szeretem, ez is inspirált. Tetszenek az olyan világok, ahol a hétköznapi élet és a természetfölötti közötti feszültség alakítja a hangulatot. Ezen kívül egy kicsit azt a kérdést is körül akartam járni, hogy ha általános bizonytalanság van, miben változnak az emberek, és milyen fix pontokat keresnek az életükben. A nagy büdös globális bizonytalaságot gondolom nem kell bemutatnom senkinek, ma is van belőle a világban annyi, hogy akár egy abszurd színdarab is lehetne az élet.
Először egy Kurt Vonnegut-regény után kezdett érdekelni a "lassú vilgávége" gondolata. Ez sokkal izgalmasabb, mint az egycsapásra bekövetkező armageddon. Gondolom, rám lehet fogni, hogy az X-men is inspirált, lehet, hogy tudat alatt így is volt, de én semmi esetre sem akarok hősökről írni.
Sok apró ötletem volt már régeben, és persze lehetőleg mindegyikről regényt akartam írni, a repülő madarakat hajtogató csövestől a nyugtató helyett használható macskán át a srácig, aki világító vonalakat rajzol a kezével... aztán a meshral közös nevezőjével mindez egy sztoriban is működhetett. Remélem, összejön valami nagyobb volumenű belőle.
Hol és mikor játszódik?
Egy fiktív várost találtam ki színhelyül: Vantella, de a nevét lehet hogy meg fogom változtatni, mert nagyon emlékeztet Vallettára. Nem határoztam meg országot, de sejteni lehet, hogy a föld nevű bolygón játszódik, valahol Közép-Európában - ezt a helyet ismerem ugyanis eléggé annyira, hogy megbízható hátterem lehessen. (És négyes metrók, dugók és kosz ide vagy oda, én imádom Budapestet!) Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy valami trendi-bendi helyre teszem, mondjuk Japánba, vagy New Yorkba, és közben gőzöm sincs, milyen is igazából az ottani élet. Ilyenekkel amúgy is tele a globális padlás meg a kultúrember hócipője.
A mikor pedig... lehet akár egy alternatív jelen is, ha számításba vesszük, hogy a meshral miatt a technológia kicsit lassabban fejlődött a Húsdaráló tér világában, de inkább az az időszak, amikor még csak egy-két ismerősünknek volt mobiltelefonja, és nem a neten lógtunk egész nap. Furcsa dolog: fiatal vagyok még, de annyira más volt, hogy jól meg kell erőltetnem az emlékzetemet.
Miért a fura nevek?
Mivel fiktív helyen játszódik az egész, nem adhattam olyan neveket, amik egy bizonyos országra utalnak. A halandzsa-neveknél meg érdekesebbenk tűnt, ha beszélő neveket adok, és felelevenítem azt a hagyományt, hogy a szülők a gyerekeik nevével egy talányt adnak nekik útravalóul, Amit ki lehet bogozni, van, akinél egyszerűbben, van, akinél bonyolultabban.
Meg fog jelenni nyomtatásban?
Hej, ha már ott tartanék... :) Persze, jó lenne, mindenki erről álmodik. Én is. A befejezés még nincs meg fejben, de a borító terve már igen. Nagy fantáziahős vagyok én, ami mondjuk jobb, mint a szájhős, de... Na, lényeg a lényeg, igyekszem e felé a szent cél felé terelni a dolgokat.
A szereplőknek élő emberek a mintái?
Csak abban az egészséges mértékben, amennyire bármely fikció szereplői.
Kedvenc szereplőd?
Leó és Yir. Őket a legjobb írni.
