A következő?

Egy új regénybe kezdtem. Igazából annyira új, mint egy átfestett veterán autó, mert már vagy öt éve motoszkál bennem a története, és most csak megfogtam, hogy gyere akkor te.
A címe még bizonytalan, de azt máris érzem, hogy kőkeményen feladta a leckét, mert szó lesz benne a következő komoly dolgokról:

• Miért közösítenek ki valakit, más meg miért lesz menő?
• Hogyan építsd fel újra a világot - a rajzlapon és a fejedben?
• Mit tesznek az anyák, ha a gyereküktől elfogja őket a félelem?
• Mi ellen lázadj ma, amikor alig van mi ellen lázadni?
• Mitől felnőtt a felnőtt?
• Hogyan tudod újra kommunikációra  bírni széteső családod? Akarod-e egyáltalán?
• Milyen egy olyan társadalomban élni, ami kizárta a csoda lehetőségét? Isten is megoldás lehet, és a még megmagyarázhatatlan dolgok megismerése is?
• Hogyan vadászhatsz emberekre Budapesten?

Ezen kívül lesz  egy sajátos világlátás is a regényben - a főhősömé, akit olyasminek tervezek, mint egy cinizmussal nyakon öntött kamasz, punk Amélie-t, meg szó lesz arról, hogy a világ milyen szép is tud lenni, még a rohadt uborka is.

Jó sok dolog. Tanulom magam, meg tanulom újra az írást is. Ha mindent bele tudok tenni, (már pedig bele kell, mert ezek a kérdések irányítják a hőseim sorsát), akkor olyasvalami fog történni, ami csak nagyon ritkán: büszke leszek magamra.

Anteusz és Zefír 2.

Miután egy még olcsóbb és még kevésbé elegáns boltban vettem egy vászon tornacipőt, és megtankoltunk, Anteusz komolyra fordítja a szót.

– Most irány Szovinti. Elmondom, hogy lesz, oké? Ott van a kesztyűtartóban egy térkép a városról, nyisd ki, légy szíves.

Annyit se mondok, hogy oké, nem akarok beleszólni az eligazításba. Szétnyitom a térképet, és meglepődve látom, hogy Szovinti milyen kicsi. A szénbánya elfoglalja a város felét, a többi pedig bányászlakótelep, olyan egyforma utcákkal, mint egy franciakockás füzetlap beosztásai. A lakótelep egyik vége félkörívet formáz egy kis tér körül, a másikat a tehervonat állomása zárja le. Már így, a térkép alapján sem látszik valami barátságos helynek.

Anteusz és Zefír 1.

A két antik név egy furcsa, egyoldalú kapcsolat két szereplőjét takarja. Anteusz egy tévésztár, egyúttal "a meshralosok jogi védőszentje", Zefír pedig egy milliomos-csemete, aki nem sűrűn járhat ki az utcára, de dúl benne a kalandvágy. Most pedig megkapja, amit akar, mert Anteusz elviszi egy emberrablók elől menekülő, veszélyes képességgel rendelkező gyerek felkutatására.
Kiegészítő novella a Húsdaráló tér világához.  A regény karakterei nincsenek benne. Hosszú, ezért kétfelé szedtem.

Apokrif 3.: Lidérc

Ez a novella is fanfic, ezt is John Lerieltől kaptam. Nagyon szomorú és megrázó darab, a meshral meg az emberi kapcsolatok rossz oldaláról. Csak mazochistáknak ajánlom... Nem, komolyan. -_- Kísérőnek valami érfelvágós zenét ajánlok, mint például a Centrefoldst a Placebo-tól, ami ezt ihlette, és amit azóta sem bírok meghallgatni. És papírzsebkendőt.  Olvassátok azzal a tudattal, hogy az ilyenre mondom én azt: szeretnék így írni ríkatóst.

Apokrif 2.: After

Egy második Húsdaráló teres fanfic John Leriel tollából. Ez az előző novellában megismert, Lidérc nevű fiatalember baráti körével foglalkozik, egy fokkal lazább és viccesebb hangulatban. A "gravgon" kifejezést meg imádtam, ahogy az ötletet is. Olvassátok el, mert jó.

Apokrif 1.: Lidérc

Jönnek a HD novellák!

Ezt a Húsdaráló tér világára írt fanficet John Lerielnek köszönhetitek. 

Saját szereplős, Leóék nem szerepelnek benne. De a világ a régi. Az első, borongós részben egy MENYI-s rehab-telepen élő leányzó, és egy hozzá keserűen ragaszkodó srác története körvonalazódik. 

Szerintem jobb, mint az eredeti. Ja és nagyon, de nagyon örültem neki. Fanficet kapni a világodhoz valami fantasztikus érzés, olyan, mintha rákötnék Paksot az ember bolgogság-generátorára. Hehe.

A Húsdaráló tér sorsáról

Noha az Aranymosás pályázaton visszautasították a regényt, nem bánkódom. A negatív lektorit ellensúlyozza nálam, hogy *első körben* kérték be a húsdarálót, tehát van benne valami, ami felkelti egy lektor érdeklődését, olyannyira, hogy egy profi író története elé helyezze az olvasási listáján. Ez pedig, fiúk-lányok, elutasítással együtt is igen jó érzés. Főleg hogy egy éve nem gondoltam volna, hogy valaha összehozok egy regényt. :D
És persze sokat tanultam belőle.

A világ tetszett a hozzászólóknak, ami tovább bátorít, hogy kezdjek még vele valamit. Már érlelődik egy Budapesten játszódó meshralos világú regény gondolata.
A kiegészítő novellákat pedig felteszem ide a blogra, szépen egymás után. a címkéjük "hdnovella" lesz.
Kaptam fanficeket is a világra, ezekkel fogom kezdeni.
Akit érdekel a Húsdaráló tér világa a regényen túl is, azoknak sok szeretettel küldöm őket!

Letöröltem a Húsdaráló teret

Miért? Mert egy pályázatra küldtem a regényt, és nem lenne fair, ha közben itt csücsülne az egész.
Az itt közölt részek mostanra amúgy is egy ősváltozattá avultak, sorrendjük, tartalmuk, nyelvezetük elég sok helyen megváltozott a közzététel óta.

A Budapest Light című novellám is pályázat miatti tisztogatásnak esik ma áldozatul - az SFMag Kéziratok Éjszakája rendezvényén szerepeltem vele, és tiszteletben tartva a majdani blogos megjelenését, innen törlöm.

Mi marad:

• A Húsdaráló tér világából azok a novellák, amik nem lesznek benne a regényben
• A filózásaim az írásról
• Egyéb novellák
• És ami még jön  - új írások.