Miután egy még
olcsóbb és még kevésbé elegáns boltban vettem egy vászon
tornacipőt, és megtankoltunk, Anteusz komolyra fordítja a szót.
– Most irány
Szovinti. Elmondom, hogy lesz, oké? Ott van a kesztyűtartóban egy
térkép a városról, nyisd ki, légy szíves.
Annyit se
mondok, hogy oké, nem akarok beleszólni az eligazításba.
Szétnyitom a térképet, és meglepődve látom, hogy Szovinti
milyen kicsi. A szénbánya elfoglalja a város felét, a többi
pedig bányászlakótelep, olyan egyforma utcákkal, mint egy
franciakockás füzetlap beosztásai. A lakótelep egyik vége
félkörívet formáz egy kis tér körül, a másikat a tehervonat
állomása zárja le. Már így, a térkép alapján sem látszik
valami barátságos helynek.
