A "meta" címke alatt található bétázós kérdéseimre válaszoltak.
Összefüggő és meggyőző volt a bemutatott világ?
Meggyőző és megfelelő, sajátos világ, hitelesen és logikusan épül fel, bár az összefüggőség alatt nem tudom, pontosan mit értesz.
Szerintem igen. Nem emlékszem olyan helyre, hogy ellent mondott volna magának a valahol.
Voltak zavaró fehér foltok, meg nem magyarázott jelenségek?
A pénz kérdése, viszonyítási alapok, amiből az átlagember leszűrheti, nagyjából mennyit ér egy zup (pl. lakbér, egy kocsi ára, egy kiló kenyér, stb.). Nem tisztázott a meshral történelmi előélete. Mikor kezdődött? Mikor és kik nevezték el, kezdték tanulmányozni? Volt-e valami nagy hisztéria, ami megelőzte a HD-ben tapasztalható sztoikus hozzáállást?
A pénz értéke tényleg lehetne jobban definiálva. A város méreteire sem emlékszem nagyon (lehet, hogy benne volt?). Nem kéne km * km módon megadni, elég, ha megtudjuk, hogy több százezren laktak benne, vagy valami hasonló. Ezen kívül nem derült ki az sem, hogy mit tud egy dimp, vagy száz. Ha mérhető a meshral, akkor biztos van valami oka, hogy annyi, amennyi.
Hasonlított-e az egész valami másik könyvre vagy filmre? (Feltűnő
hasonlóságra gondolok)
Most egy sem jut eszembe, amiben hasonló alaphelyzet állt volna fenn, bár valahol egy kicsit néha emlékeztet az X-Menre, a véletlenszerűen kisorsolt „szuperképességek” miatt.
Nem láttam túlzott hasonlóságot semmihez sem. Az x-men sem áll, az teljesen más hangulatú... A te világodban inkább a randomon van a hagsúly, és az embereken, akik megpróbálják mégis a hasznukra hajtani ezt. (Az x-men-ben pedig kb. fix képességű "varázslók" vannak, egy egyébként hétköznapi világban.)
Milyennek érezted a hátteret, a világ hangulatát (kíváncsi vagyok,
kinek mi jön át) Csak néhány jelzőt szeretnék.
Valahogy nagyon egyszerű, hétköznapi az egész, a fantasztikus szinte természetesen fonódik össze a mindennapi, ismerős helyzetekkel (munkahely, barátok, utcai élet, család). Egyébként a cím alapján nekem valami olyasmi ugrik be, mint a „Harcosok klubja”; egy tér, ahol ketrecharc és illegális utcai boksz folyik. Tudom, hogy nagyon a szívedhez nőtt a nagy batár daráló, de valahogy nem lenne jó címnek.
Szerinted szükség van a "Talan bemutatja a meshral működését" részre?
Szerintem egy fakultatív prológusként lehetne beilleszteni a történet elé, és nem is feltétlenül Leó kell, hogy tartsa. Így még lazább a kapcsolata a sztorival, nem lesz szerves része, mégis érthetőbbé teszi a meshral-laikusoknak a világ alapvető jellegzetességeit.
Ha jól rémlik, később csak kisebb rápillantások vannak, hogy egyes dolgok miért történnek. A bemutatás nélkül nehéz lenne összerakni a képet, hogy mi ez a kb. random módon működő valami.
Nem érezted úgy, hogy hiányzik belőle egy erősebb történet? Nem volt
unalmas stb?
Helyenként az urban fantasy jellegre kicsit túlságosan ráhasal az „urban”, de ez inkább a személyes ízlésem miatt van, attól még nem kell kétfejű, ugrándozó mutáns kétéltűeknek és meshral-vízzel működő reaktoroknak felbukkanni a lakótelepen.
Nem unalmas, bár csavar nincs benne, ezért a végkifejlet előre látható. Inkább olyan hatása van a történetnek, mintha egy "bevezető" lenne egy sorozathoz. (Lehet, hogy csak a sok anekdota miatt.)
Találtál valami következetlenséget/logikai hibát a történetben?
A megmagyarázatlan részt (bogár parázik) leírtam korábban.
Amit találtam, azt már elmondtam. (:
Volt olyan történetszál, ami szerinted kihagyható?
Bell előéletéről nagyon sok anyagunk van; Leóhoz, Yirhez vagy Kadarkához képest egyedül neki van „előtörténete”. A többiekről már a cselekmény közben szerzünk információt.
Nem. Ha jól emlékszem, majd' mindegyik történet a karakterek hátterét mutatta be, az meg nem árt :).
Volt olyan rész a sztoriban, amit hosszabban ki lehetett volna fejteni?
Szerintem valahogy egyensúlyba kellene hozni az öt fő szereplőt: Bellt, Leót, Yirt, Kadarkát és Kinget. Megjegyzem, Kingről sokáig csak másodkézből „hallottam”, személyesen csak sokadik novellában bukkant föl, és ott is csak röviden szerepelt (amíg megjelölte Kadarkát). Ettől titokzatos lesz, és nagyon fajsúlyos szereplő pl. Yirhez képest, aki már korán szembejött a novellákban, mégis alig van jelentősége a történet szempontjából – Kadarkáé pedig gyakorlatilag elhanyagolható. Terra és Cica is nagyon keveset szerepel, pedig érdemes lenne az ő történetét is elővenni, mert érdekesnek tűnik az örökbe fogadott kislánnyal.
--
Meggyőzőek voltak a figurák? Kellően elkülönült a személyiségük?
Akinek jellegzetesnek kellett lennie, az az volt, bár gyakran összekeveredett bennem Yir és Leó; mindkettő laza, fiatal, nyílt világlátású és opportunista. Bell ágrólszakadt és félénk, saját belső konfliktusokkal, Kadarkában pedig dolgozik a bizonyítási vágy. King a titokzatos rosszfiú, akiről Vin Diesel jut eszembe a Pitch Blackből.
Általában okésak voltak.
Van benne papírízű, lapos karakter?
Nem a fősodorhoz tartozik, és lehet, hogy nem is fog tetszeni, de Harlem egy kicsit sablonos volt. Egy teljesen átlagos, szegény kisfiú, akinek nem nagyon voltak egyedi jellegzetességei. Nem volt kedvenc együttese, nem volt hobbija, és így egy kicsit elsikkadt a jelentősége is, mert nem volt miért szimpatizálni vele. Lapos karakter Ikosz: nem elég jellegzetes, és nagyon keveset is szerepel ahhoz képest, mennyit segít. Egy dörzsölt, füstös bőrű, kövér alvilági figura ugrik be róla, de nem Ikosz. Talanba kellene még vinni egy kis érzelmet. Így nagyon szenvtelen, emberietlen, mint valami számítógép; ha főgonosz, lehessen utálni; ha gonosznak látjuk, de valójában jó, lehessen szeretni.
Talan egy kicsit mintha kevésbé lett volna kifejtve, mint a többiek. Oké, nem főszereplő, csak főrossz, de kb. annyi rémlik róla így utólag, hogy "gátlástalan tudós (inkább kutató)".
Kedvenc szereplő :) ha volt ilyen?
Leó macskája, Cink.
Yir lenne az. De talán őt sikerült a legjobban kidolgozni, és az ő fejlődéséből látunk a legtöbbet. (első jeltelenítés -> sztori vége)
Ki az, aki nem volt szimpatikus?br /> Ha a szubjektív véleményemre vagy kíváncsi, Puellát nagyon utálom.
Néha Kadarka, de már leírtam.
Hiányzik valami a HD stílusából (humor, drámaiság stb)?
Hát igen, néha egy kis vidámságot elbírnának a súlyos, szürke hétköznapok. Viszont az a véleményem, hogy írással nevettetni a legnehezebb. Főleg úgy, hogy közben ne tedd nevetség tárgyává a történeted többi részét.
Szerintem jó így.
Szerinted beleférne az urban fantasy műfajba, hogy kicsit
széttöredezett a cselekmény, és a fő történetszál lezárása után is következnek majd novellaszerű, rövidebb történetek?
Szerintem ha a történet megjelenik regényként, akkor önmagában álljon, legfeljebb említés szintjén kerüljenek bele a járulékos novellák szereplői. De fontos, hogy mégis benne legyenek: Galambos bácsi, Harlem, Hetven, Lidérc, Titán és Líviusz, Inci néni és a többi dolog; a végtelenített mobilkártyák, a furcsa dolgok, amiket a Kanyar-tóból lehet kifogni, a mágneskövek, a bucik, a rágógumikék-neonrózsaszín nyers meshral, a bariák, a MENyI bunkerei, a Daráló, az az ezer apró dolog, amikből összeáll a történet. Nekem ezektől lett hihetetlenül szofisztikált és mély az egész világ, hogy ennyire kiterjedt az egész jelenség a mindennapokra, és önálló „legendákat” is kitermelt.
Nekem úgy tűnik, hogy ezt még nagyon lehet folytatni. Ha nem ezt a történetet, de ezt a világot mindenképp. Érződik is rajta, hogy sokkal több van mögötte, mint ami ebbe a regénybe belekerült.
Zavaró volt a sok anekdota és kitérő mini-sztori?
Igazából a fősodorban nem volt annyira zavaró. Eleve, a Húsdaráló tér egyik alap eleme a városi legendákból, pletykákból és „egy ismerősöm ismerősével megtörtént” eseményekből összeálló háttér. Harlem története kissé dagályos volt, Hetvené túl összecsapott, Ikoszé nincs is, ahogy Terráé sem, mégis felcsigázzák az embert. Ami nem rossz. Főleg, ha később meshralos novellákat akarsz közzétenni.
Nem igazán, időben vége lett mindegyiknek ahhoz, hogy ne vesszem el a fonalat :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése